Lettországi magyarok

Lettországi magyarok

Mindegyikünk története kezdődhetne így: volt egyszer egy Magyarország… Aztán jött „a nagy háború”, majd 1920. június 4-e, amikor Budapesten és országszerte megkondultak a harangok és a gyártelepek szirénái, és a borongós levegőégben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: Trianonban aláírták a békeokmányt. Másnap a történelmi Magyarország észak-keleti, ma Kárpátaljának nevezett csücske, s benne népe is egy idegen országban, Csehszlovákiában találta magát. Huszonöt esztendővel később, 1945-től a népek kohójában, a Szovjetunióban, azon belül is az Ukrán Szövetségi Szocialista Köztársaságban kötöttek ki, anélkül, hogy otthonuktól akár csak egy lépést is eltávolodtak volna. Honfiai a hazának elvesztek, otthonukban idegenné lettek. S az akkor kezdődött nagy „népvándorlásban” egyeseket Kazahsztánba vagy Irkutszkba vittek, mások maguk indultak el tanulni vagy munkahelyet, új otthont keresni a Szovjetunió különböző tagországaiban: Észtországban, Lettországban vagy Litvániában.

lg Giber Tamás Gábor

Lettországi magyarok: Rigában, Daugavpilsben, Jelgavában… Balaton Társaság Rigában – mennyire furcsa és idegenül hangzó nevek, megnevezések. S ha az itteni magyarokat kérded, családtagjaik és rokonaik többségükben ma még mindig ott élnek Kárpátalján, ahol őseik is éltek ezerszáz évnél is régebben – a széthullott szovjet birodalom tetemeiből újonnan létrehozott Ukrajna lakói.

A Lettországban élő magyarok társasága 1992-ben alakult, de hivatalosan csak 1997-ben került bejegyzésre Lettországban Élő Magyarok Balaton Társasága (Latvijā Dzivojošo Ungāru Biedrība „BALATON”) néven. A balti országban megközelítőleg 300 magyar él, közülük 40-50 fő aktív tagja a társaságnak. A tagok rendszeresen szerveznek találkozókat elsősorban húsvétkor és karácsonykor, és közösen ünneplik meg nemzeti ünnepeinket: március 15-ét, augusztus 20-át és október 23-át. A Társaság aktív tagja a Lettországi Nemzetiségek Kulturális Szövetségének, melynek keretében, a Nemzetiségek Házában 2004 óta „Magyar szoba” is nyílt. Nyáridőben a lettországi magyarok fiatalabbik nemzedéke részt szokott venni Budapesten a határon túl elő magyar fiatalok találkozóján, ahol többek között lett nemzeti ételekből mutatnak be gasztronómiai asztalt, vagy „Ismerkedjenek meg Lettországgal!” címmel kiállítást szerveznek, mindig nagy sikerrel. A Balassi Intézet egyetemi előkészítőjének elvégzése és magyarországi sikeres érettségi vizsgájuk után fiataljainknak lehetősége nyílik, hogy Magyarország különböző főiskoláin és egyetemein ösztöndí- jasként tanuljanak, s örömünkre szolgál, hogy többen éltek is már ezzel a lehetőséggel. Gyakran tartunk „Magyar napot” étel- és borkóstolóval, „Ismerik Magyarországot?” címmel vetélkedőt és szerveztünk már magyar kézimunka-kiállítást

Riga, az egykori Hanza-város, ma Lettország fővárosa is. Rendszeresen megszervezzük népszerű „Nyárcsalogató” vagy „Nyárbúcsúztató” gulyáspartinkat, melyet egy-egy festői lett kisvárosba vagy a Balti-tengerhez vezető autóbuszkirán- dulással szoktunk egybekötni. A családtagokkal és barátokkal, valamint a rigai magyar nagykövetség munkatársaival együtt 60-70 személy szokott ezeken összejönni. Szervezetünk tagja a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének. Szoros összeköttetésben vagyunk a lettországi magyar nagykövetséggel. Magyarország Rigai Nagykövetsége min- den évben megszervezi a „Magyar Napok Lettországban” el-nevezésű színes programokkal díszített rendezvénysorozatát.

Riga, Lettország fővárosa. fotó Nickolay Khoroshkov / Giber Tamás Gábor

Különös hangsúlyt fektetünk a magyar nyelv oktatására, különösképpen azon hontalan státussal jegyzett magyarok számára, akik egyáltalán nem, vagy csak hiányosan beszélik a nyelvet, viszont szeretnék felvenni a magyar állampolgárságot. Magam nyelvet és történelmet tanítok nekik, két éve pedig a Facebook-on a Magyar Őstöréneti és Történelmi Klub tagja is vagyok. Nem lehet elfelejteni azokat az örömkönnye- ket, amelyeket azok szemében láttunk, akik végre újra hivata- losan is a magyar nemzethez tartozást jelentő magyar állam- polgárságot és útlevelet átvehették!

Mindannyiunk számára emlékezetes gróf Apponyi Al- bert Trianonban elhangzott védőbeszédének váteszi mondata: „Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját. Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének az elfogadása vagy aláírásának visszautasítása között, úgy tulajdonképpen azt a kérdést kellene feltennie magának: legyen-e öngyilkos azért, hogy ne haljon meg.”

Rövid írásomat így kezdtem: Volt egyszer egy Magyarország… s bizakodással így fejezem be: „Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán!”

Giber Tamás Gábor

a Balaton Társaság elnökhelyettese, a Szent György Lovagrend Skandináviai Nagypriorátusának novíciusa, ki a lovagrend jelmondatával ígyen köszönti az olvasót: „In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati” (Valósággal igaz vagyok e testvéri szervezet iránt)

(a cikk az Új Kéve, XXIX. évfolyam 2. számában jelent meg 2021 júniusában)

Lettországi magyarok

Lettországi magyarok

Közelgő események

Megemlékezés a vesekényi csata hősi halottairól

Szentmise a délvidéki magyar áldozatokért