Méltató szavak Sebestyén Gábornak díszoklevele átadásakor

SEBESTYÉN GÁBOR LAUDÁCIÓJA

Sokatmondó és fölöttébb szép az a vallomás, ami egykor Pál apostol szájából hangzott el: „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.” Gyülekezetek alapításáról, növekedésük biztosításáról és a lényegről van szó.

Mert akárki akármit mondjon, de nem mindegy, hogy ki gondolta szépnek és kedvesnek a kertbe egy diófát ültetni? Lehet, hogy másvalaki talán krumpliföldnek hagyta volna a helyet?

És az sem mindegy, hogy ki az, aki aszályos években is gondoskodott öntözéséről? Másvalaki talán hagyta volna, hogy „lesz ahogy lesz, nő az magától is”.

De végül is a legfontosabb az: nem mindegy, hogy az örökségként ránk testált kert, benne a diófával árnyat ad-e aszályos időkben, vagy már csak emlékezünk rá, hogy a tavalyi vihar kicsavarta tövestül a földből?!

Gábor! Mit kaptunk itt örökül, amikor megérkeztünk az idegenbe? Az előttünk itt jártaknak nem csak lábnyomát, hanem itt találtuk immár felnőtt gyermekeiket és unokáikat is. Amikor megérkeztünk, az unokák még ott sorakoztak Tångagärdén kiscserkészként a zászló alatt. És mit találtunk itt? Már három évtizedes gyülekezeteket, egy nemcsak fennálló, hanem működő, jól berendezett gyülekezeti otthont, konferenciázókkal, áhítatokat, istentiszteleteket tartó résztvevőkkel. És találtunk egy jól szervezett egyházi közösséget, amelyre lehetett építeni, és amelyre építettünk is további gyülekezeteket! Amikor már mi is évtizedekben mértük ittlétünk idejét, otthonról érkezett vagy más európai magyarközösségekből jött vendégeket fogadhattunk akár saját otthonunkban, akér egy önképzőköri nyári tábor idején. Az úgynevezett rendszerváltások után visszakapcsolódtunk a hazai és otthoni intézmények, elsősorban egyházak élő közösségébe, sőt, a Magyarok Világszövetségébe! Küldötteink hírt tudtak adni az Óhazának ittlétünk eredményeiről, de az ittélő gyülekezetekkel a világ sok sarkából összesereglett százezrekkel együtt részt vettünk a Csíksomlyói Búcsún, vagy kései utódokként eleinket látogattuk meg a bukovinai temetőkben. És hírt adtunk a nagyvilágnak magunkról az Új Kéve folyóiratunk lapjain. Hosszan, hosszan folytathatnánk a felsorolást, de csak egyetlen kérdésfre kell válkaszt adnunk. Ki volt mindezeknek a hátterében? Ki fogtak kezünket, és ki éltetett mindannyiunkat.

Pál apostol mondta egykoron: a növekedést Isten adta!
A növekedést ma is Isten adja.
És Isten adott nekünk Téged is, kedves Gábor, aki vezetőnk voltál évzizedeken át.

Emlékeztessen mindig ezen díszokmány mindarra, amit Isten segítségével ebben a közösségben engedte szolgálnod. Szívből köszönjük ezt Neki, és Általa Teneked!