Méltató szavak Gaal Andrásnak díszoklevele átadásakor
GAAL ANDRÁS LAUDÁCIÓJA
A Kerlés melletti Cserhalom magaslatáról jól látszik, miként tárja széles karjait a végtelennek az Erdélyi Mezőség. Északon a Szilágyság lankái, a Szamos és a Sajó völgye, nyugaton a kolozsi barátok gyepűje, keleten a Kendék Marosparti szállásai, s délen az aranyosi és tordai hegyek fogják keretbe a tájat. Korábban még bölény lakta dombvidék volt. Wass Albert idejében már „egyéb sem volt, csak tó, nádas, mocsár, kopasz domboldalak s kis bozótos erdők. Mint egy végtelenbe nyúló tenger megmereve- dett hullámai: lakatlan Pusztaság.”
András, te elértél valamit az idők előtti Mezőségből, amikor takaros, fehérrre meszelt házak sor- jáztak az utcasoron, tornácos, muskátlis udvarok, bent rend és tisztaság, tisztességes beszéd, a kapuk előtt cserépfedelű pad, az udvar végiben csűr, ólak, majorság. Tiszta tekintetek, kölcsönös megbecsülés, szeretet és jóakarat. Hangos szó vagy trágárság sehol. Vasárnap ünneplőbe öltözötten vonult a falunépe a templomba. Távoli tanyákról egy-egy fogattal érkeztek, télen lovas-szánnal. Nemes és nemzetes csa- ládfők, asszonyok és gyermekek, külön padban a konfirmandusok, feszes tartással a presbiterek. Ott volt mindenki Istent imádni, énekszóval dicsérni. Aztán beütött valami. A baj. Jobban tudod, mint mi, sokan.
Míg korábban reneszánsz és barokk kastélyok és udvarházak tarkították a tájat, egyik napról a másikra ötágú vörös csillagra váltott a kor. Kijöttetek Svédországba. Első naptól kezdve bekapcsolód- tatok a jönköpingi gyülekezet életébe. Rövid idő alatt presbiteri, majd gyülekezeti felügyelői tisztséget vállaltál. Végül az országos főfelügyelő helyettese, országos főgondnok lettél, és nem véletlenül. Bátyád is magas tisztséget viselt az Erdélyi Református Egyház püspökségén Kolozsvárott, s amikor szükség volt rá és kellett, ismeretséged és kapcsolataid révén helyben cselekedtél és megtettél mindent, ami lehe- tőségedben állt. A Szent György Lovagrend Skandináviai Nagypriorátusában fontos tisztséget vállaltál és viseled megbecsüléssel és tisztességgel.
Díszokleveled nemcsak Neked, de annak az áldott Asszonyodnak is szól, aki mindvégig olda- ladon állt, s Ti ketten együtt nemcsak a jönköpingi gyülekezetnek, hanem a Svédországi Magyar Pro- testáns Egyházi Közösség egészének is maradandó és értékes szolgálatot végeztetek Isten dicsőségére, közösségünk javára. Adjon Isten számotokra jó kedvvel és bőséggel kegyelméből áldást, békességet!