Lovagi játékok a Salamon toronyban
Lovagi játékok a Salamon toronyban
Középkori ruhába öltözött felszolgálók cserépcsuprokban kínálták az érkező látogatóknak
a szőlő- és almabort. Amikor már mindenki helyet foglalt a fedett lépcsős lelátókon, királyt és királynét választottak az önként jelentkezők közül, majd koronát kaptak, s a nélkülözhetetlen bohóc fejére négycsücskös sapka került.
Nyolcéves ikerpár nyitotta az ügyességi gyakorlatok sorát. Könnyedén hajították a bárdot, lőtték ki süvítő nyilaikat felajzott íjaikból, dárdával hadakoztak egymással. Kicsik és nagyok beleéléssel sorakoztak fel, vagy körbe-körbe futva lendültek támadásba vagy hátráltak védekezésbe, egymást szapulva, lefegyverezve, harcképtelenné téve. Íjak, dárdák, buzogányok, számszeríjak és kardok forogtak eszeveszett mozgásban. Fegyelem, kitartó gyakorlás és az életre keltett lovagrendi hagyomány továbbadásának szándéka tükrözi e lenyűgöző látványt. Kiderült, hogy a harcosok között a legbátrabb az a kék-piros tunikába öltözött, fehér üstökű, legényes fürgeséggel, gyorsasággal és rátermettséggel küzdő lovag, aki nem más, mint vendéglátónk, a Szent György Lovagrend kancellárja, ifj. Cseke László, aki testi, lelki, szellemi atyja és újjáteremtője a visegrádi lovagi tornának.
szöveg Molnár-Veress Pál lelkipásztor, fotó Szilágyi Enikő
(megjelent az Új Kéve XXVII. évfolyamának 3-4. számában, 2019 decemberében)